Marosvásárhelyi Nemzeti Színáz

Varró Dániel:

TÚL A MASZAT-HEGYEN

Rendező: Keresztes Attila

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színpadján tekinthettük meg a 2013/2014-es évadban Varró Dániel egyik legsikeresebb művét, a Túl a Maszat-hegyen című zenés kalandjátékot. Ez egy mese a kosz és a tisztaság örök harcáról, és az egészséges maszat győzelméről.

A színes szereplőkkel rendelkező darab, csodálatos mesevilágot teremt a nézők számára, úgy helyszínek mint szereplők terén. Nemcsak a gyerekek számára varázslatos, hiszen a látványvilág, jelmezek és hangeffektek minket is elvarázsolnak. A teremben a legkisebbtől a legnagyobbig a figyelem a színpadra összpontosult. A fényjátékoknak köszönhetően egy teljesen más világban érezhettük magunkat, és mi is részesei lehettünk a csodálatos, izgalmakkal teli utazásnak.

A főszereplő, Muhi Andris különös éjszakát élt át: álmatlanság gyötörte, amikor a szél egy levelet sodort be az ablakon. Ebben Maszat Janka kéri, hogy segítsen megmenteni a Maszat-hegyet. mert veszélyben van. A szoros barátságnak köszönhetően, Andris lelkesen sietett Janka segítségére.

Az oldal egy részén, a csúnya Paca Cár uralkodott, ahol minden csupa kosz és ragacs. Neki egy vágya volt: a teljes helyet csúnya pacák borítsák, s ezért bármilyen szívtelen tettre készen állt. A másik oldalon Szeplőtelen Szilvia uralkodott akinek a birodalmában egy folt sem volt. Szolgái folyton sikáltak és mostak. Itt megjelenik a jó és a rossz közötti ellentét, mint tipikus mesei elem. A tisztaság és a kosz folytonos küzdelme egymással arra kényszeríti a két felet, hogy a saját oldalára állítsa Jankát.

Andris, a Jankát megmentő útja során számos viszontagságon megy keresztül. Találkozik őt hátráltató, és segítőkész emberekkel egyaránt.

Időközben kiderült, hogy Maszat Janka egy királylány. A varázspohár segítségével becsapták Paca Cárt, hiszen a nagyravágyóságának köszönhetően belekortyolt, így pórul járt. Együttes erővel megmentették így hát a Maszat-hegyet.

Az előadás díszlete részletes, színes, ugyanakkor esztétikus volt. A különböző helyszínek jelképezték a szereplő stílusát, így Andris szobája igazi gyerekszoba, Paca Cár lakhelye valódi mocsár hangulatát teremtette. Szeplőtelen Szilviánál a tisztaság, a rend jelent meg szimbolikusan, a fehér szín jelképében. A háttér mellett a jelmezek, és kiegészítők is nagy hangsúlyt kaptak.

A hangulatot fűszerezte az interaktív előadásmód: a gyerekeket is bemaszatolta Maszat Janka, a hozzájuk intézett kérdések pedig megerősítették bennük azt, hogy ők is részesei ennek a rövid kalandnak.

Bármilyen korosztály számára lélekmelengető, izgalmas és érdekes. Példaértékű, hiszen egyensúlyt teremt a kosz és a tisztaság között ami fontos tudnunk a mindennapjainkban. Az út során megjelenő segédek jelképesen emberek a mi életünkből: szüleink, barátaink, rokonaink. A barátság, a segítőkészség valamit az igazi szeretet jelképei maguk a főhőseink: Janka és András.

Különleges, más, új világot teremtve mutatja be egy kortárs írónak kisregényét. A megszokott mesebeli szereplőket teljesen új tulajdonságokkal ruházza fel, átértékeli a sztereotípiákat, bohém, kalandor lelkülettel és humorral tálalja a teljes darabot, ahogyan maga az író is az alkotásában.