Gyerekek szemszögéből

Két kedves kis fiatalemberrel beszélgettünk Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című alkotásáról. Erik és Attila egyidősek, mindketten 12 évesek és legjobb barátok. Szívesen osztották meg élményeiket, tapasztalataikat. Erik olvasta a Túl a Maszat-hegyen verses meseregényt, Attila pedig színházi előadásként látta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, pár évvel ezelőtt.

Ki volt a kedvenc szereplőtök, miért pont ő?

Erik: A kedvenc szereplőm Andris volt, mert kalandvágyó, bátor és nagyon segítőkész volt mindvégig.

Attila: Janka volt a kedvencem, mert játékos, nem félt Paca cártól és mert beszélni Szeplőtelen Szilviával.

Mi volt a legérdekesebb, leghumorosabb jelenet a könyvben, illetve az előadásban?

Erik: Különlegesnek találtam magukat a szereplőket, valamint Szeplőtelen Szilvia körülírását, illetve a szolgáinak ismertetőjét.

Attila: Számomra az volt a legjobb rész, amikor előjött Paca cár. Nagyon vicces volt a kinézete meg a hangja is.

Erik, mi a véleményed a könyvben megjelent különleges szereplőkről? Ha valamelyiknek a segéde lehetnél, kit választanál és miért? 

Erik: Elsőre furcsák voltak, de szerintem nagyon jó a fantáziája az írónak. Szeplőtelen Szilvia segéde lennék, mert Paca cár rossz oldalon áll, és ezért inkább Szilviának segítenék a tisztaság megőrzésében.

Attila, mit gondolsz, az előadás melyik mozzanata volt érdekes a gyerekek számára? Szerinted volt olyan rész, ami félelmet kelthetett bennük? 

Attila: Minden gyerek izgatott lett, amikor a szereplők a gyerekek között járkáltak. Janka például bekente maszattal a gyerekek arcát, vagy vízzel fröcsköltek le egy kicsit, a végén pedig csillámport szórtak a gyerekek fele. Félelmetes volt, ahogy a piros vederből kimásztak a babaarcú démonok de néha a hangok is megijesztettek, meg a Paca cár jeleneteknél a sötétség.

Milyen érzések kavarogtak bennetek a könyv/előadás végén? 

Erik: Élveztem a történetet az elejétől a végéig, mivel nem egy átlagos mese volt, hanem sok új szereplőt ismertem meg és számtalan kalandot élhettem át. Több volt a  cselekmény mint egy átlagos mesében amit olvastam vagy hallottam.

Attila: Jól éreztem magam. Vicces volt az előadás, néha ijesztő, jó volt a sok változatosság. Új élménnyel gazdagodtam és azt éreztem, megérte megnézni.